Gondolatok a kutyák szociális életéről

A Népligetes postomról jut eszembe.... Szombaton kint jártam C-vel és A-val a ligetben.
C nagyonkis lelkesen rohangált, szót fogadott meg minden. Idill volt. A séta végén összefutottunk egy kb 6 fős (6 kuty, 6+n gazdi) falkával. Kedves okos C az eddigi sétán fellelkesülve beronygolt a társaság közepére nagy arcal...heló szia szevasz stílusban.

Nosss a falka magját két kifejlett bullmastiff alkotta, akik lendületből ráraboltak C-re. Morgás, ráterpeszkedés, ugatás, stb... Szóval 1 sec alatt földre vitték.

Bullmasztif gazdikra remegő frász jött és kezdődöt a C-t féltő sipákolás :) Én mondogattam hogy NO PARA, majd megbeszélik. Megbeszélték, utánna béka nyugalom. Csont nem törött, vér nem folyt. C arca kicsit összébb ment. Már nem hitte el magáról alapból, hogy ő a top kan a környéken. Még egy jó fél órát játszottunk a falkával aktívan és kiegyensúlyozattan... természetesen végig kapta C a "szegény kicsi hős" pátyolgatásokat a többi nagykutyás gazditól.

Szóval szerintem a tanulság, hogy ne dumáljunk bele a kutyák szociális érinkezésébe mindaddig amíg nem villan fog. Ha felkapdossuk, elrugdossuk minden morgás után a kutyánkat akkor nem tud kialakítani megfelelő önképet és megfeleő kapcsoaltot az ismerős és ismeretlen kutyákkal sem. Persze mindeki azt csinál amit akar a saját kutyatársa vagy a saját izlése érdekében de én előre szóltam :)